5.rész! - Költözés! (Livia)

Szombat van. Ma költözzünk az új lakásunkba. Tegnap este a maradok dolgokat még összepakoltuk aztán lefeküdtünk mind a ketten. Reggel már csak a telefontöltők, fogmosó szettek meg egy-két tányért pakoltam bele a dobozokba.
- Csengettek. – mondta Esmeralda.
- Majd én megyek.
Fel álltam a földről és kinyitottam az ajtót. Mivel már a székek útra készen így csak a földön tudunk ülni. Az ajtóban egy középmagas, félig kopaszodó, orra alatt kicsi szakállas férfi állt előttem. Felismertem. Ő Esmeralda apukája volt.
- Jó napot! – köszöntem illedelmesen.
- Szerbusz Livia! – köszönt vissza.
- Jöjjön beljebb.
- Köszönöm.
Bejött a lakásba. Garcia papa mindig is ilyen volt. Büszke magára, és amit elért. Fél Mexikóváros az Ő keze irányítása alatt van.
- Apu! – ugrott Esmeralda az apukája nyakába – Úgy hiányoztál.
- Te is nekem bogaram. – mondta majd adott egy puszit Esme homlokára.
Megint csengettek. Esmeralda rám nézett. Tudom mi volt ez.
- Hagyd csak.
Ismét kinyitottam az ajtót. Maximiliano és Osvaldo álltak az ajtóban.
- Sziasztok! Kicsit hamar jöttetek, nem? – néztem az órámra.
- Ma vagytok itt utoljára. Persze, hogy kicsit veletek akarunk lenni. – szólalt meg Maximiliano.
- Hú köszii. – mondtam.
- Ki van még itt rajtunk kívül? – Vette észre Osvaldo a benti nevetést.
- Esmeralda apukája.
- És minek van itt? – kérdezte Maxi.
- Hozott egy teherautót meg egy személyautót.
- Jó a verda? – Nézett rám nagy szemekkel Osvaldo.
- Honnan tudjam én nem voltam lent. Nah gyertek be!
Maxi és Osvaldo bejöttek a lakásba. Mindketten lekezeltek Garcia papával, majd mintha csak otthon éreznék magukat, leültek a kanapéra.
- Livia! Ide tudsz jönni? – hívott magukhoz Esmeralda.
- Tessék? – kérdeztem meg.
- Apu azt mondja, hogy jött vele három férfi is, hogy segítsenek bepakolni. Meg ugye itt van Maxi és Osvaldo is. Csak az lesz a baj, hogy ők ketten nem tudnak, hogy eljönni a másik lakáshoz, hogy ott is segítsenek, mert nem férnek be sehova.
- Mert az autó? 3-an beférünk hátra.
- Jó, de ha annyi cuccunk lesz, akkor nem.
- Nem lesz annyi szerintem. Ha pedig nem férnek be, van autójuk. Azzal majd eljönnek és még oda is, tudnánk pakolni, ha már máshova nem fér.
- Jézusom lányok szörnyűek vagytok. – mondta Garcia papa.
- Egyenlőre még ne szóljunk nekik. – javasolta Esme és rá bólintottam.
Ha a fiúk most rá jönnének, akkor megharagudnának. Pedig tényleg szeretnének jönni. Annyi mindent átéltünk már velük, hogy ezt nem akarják ki hagyni.
- De az a költöztető brigád akkor is kellett volna. – szólalt meg Garcia papa.
- Apu! Nem kellett volna. Jó lesz ez így.
- Milyen költöztető brigád? – sápadtam le. Az plussz pénz nekem. Esmerada-nak az apukája állja de nekem nem. – Nekem erről mért nem szóltál?
- Mivel aput aztán sikerült lebeszélnem róla és tudod akkor volt az énekóra is.
- Igen, tudom.
Persze, hogy tudom. Akkor veszett annyira össze Damian-nal én pedig Pedro-val. Azóta sem, kerestek egyikünket sem de, az igazgatóiban nekünk kellett el vinni a balhét és másik szakot is választani kell.
- Milyen énekóra ez? – krákogott közbe Garcia papa.
- Kaptam egy feladatot és arra készültem éjjel-nappal. Szegény Livia-val alig találkoztunk. – mondta Esmeralda szépen elterelve erről a témát.
- Igen így volt. – bólogattam én is.
- Rendben. Én hiszek nektek. Nah kezdjünk neki. Hosszú még az út.
- Igen is! – válaszoltuk egyszerre Esmeralda-val.
- Ti parancsoltok. Én irányítok. Felhívom azt a három idiótát.
Amúgy a három idióta azok voltak, akiket Garcia papa hozott költöztetőknek. Ketten vitték a bútorokat a harmadik, pedig elrendezte a teherautóba. Maximiliano és Osvaldo cipelték a dobozokat. Esmeralda adta ki a bútorokra a parancsot én pedig a dobozokra és a bőröndökre. Végül a bőröndök csak Garcia papa autójába mentek, mert a teherautóba féltünk berakni. A végére aztán Osvaldo és Maxi-nak nem kellett külön autóval jönni, mert befértek hozzánk is.
- Ti nem jöttök? – kérdeztem meg őket, amikor szálltam be az autóba. Szigorúan csak hátra, mivel az anyós ülésre Esmeralda ül.
- Mi abban akarunk utazni! – mutattak egyszerre a teherautó felé.
- Mi csoda? Ne csináljátok már fiúk! Ezt beszéljétek meg velük. – mutattam a három pasasra meg Garcia papára.
- Nah mizu van?
- Ezek ketten – mutattam a fiúkra – ott akarnak utazni. – mutattam a teherautóra.
- Semmi baj. Apu! – kiabált Esmeralda. – Maxi és Osvaldo ott ülnek az egyik csávóval. A másik kettő velünk jön.
- Rendben bogaram. – egyezett bele az apukája.
- Nah tessék. – mondta a fiúknak egy olyan ti, sem gondoltátok volna.
Maximiliano és Osvaldo oda futottak és jó szorosan megölelték. Majd elkezdtek azon vitatkozni, hogy ki üljön középen.
- Mint két gyerek! – szólalt meg Esmeralda.
- Rosszabbak. – nevettem el magam. – Zsír, lesz egy jukkánk? – kérdeztem csodálkozva.
- Eddig is volt. Csak sose néztél szét a szobámban.
- Majd pont egy jukkát fogok bámulni.
- A jukkámat hagyd ki ebből.
Visszagondolva az előzőekre mindketten elnevettük magunkat. Nem vagyunk mások, mint Maxi és Osvaldo. A szép kis csetepaténk közben megérkezett Garcia papa és beszállított mindenkit az autóba. Én beültem középre a két hústorony meg mellém. Már majdnem kényelmetlen volt. És elindult az autó.