2. rész! - Ki vagy Te? (Esmeralda)

Örültem, hogy Livia-nak tetszett az új lakás. Másnap felkeltem és minden papírt elintéztem. Majd suliba indultam. Livia elment a gitár órára, én pedig énekórára. Éppen az ajtón léptem be, amikor egy fiú nyitotta ki előttem.
- Tessék! - mondta mosolyogva.
- Kö..szönöm..- mondtam kicsit ijedten.
Bementünk a terembe mindketten.
- Jaaj be se mutatkoztam! – szia Dámian vagyok.
- Szia Esmeralda vagyok! - mosolyodtam el.
A tanárnő bejött a terembe, és nem is tudtunk olyan sokat beszélgetni. Végre egy olyan óra jött, amit annyira szerettem. Hamarabb tudtam énekelni, mint beszélni. Ez látszott is rajtam, hiszen mindenen az éneklés. Általában ilyenkor csak énekelünk. Kisebb hanglejtés vagy esetleg magas mélyebb hangok játéka. A tanárnő észrevette Dámian-t.
- Héj te ki vagy gyerekem? – kérdezte tőle a tanárnő.
- Dámian vagyok! Most kerültem ide. – felelte.
- Nah akkor mutatkozz be. – kérte.
- Hát nem is tudom, mit mondjak magamról. Szeretek csajozni, bulizni és in.. – kezdte volna sorolni dee megakadt a végénél.
- Nem erre vagyok kíváncsi, hanem a hangodra. Én arra kértelek, mutasd be a hangod.
- Hát akkor ezt mondja már banya!
- Hogy mondtad? – akadt fenn tanárnő szeme.
- Sehogy!
Hogy ez mekkora bunkó. Akkor azért nyitott nekem ajtót, hogy én is egy legyek a sok közül. „szeretek csajozni” Még jó hogy nem dőltem be elsőre. Gondoltam magamban.
Elkezdett énekelni. Nah itt viszont megmozdult valami. Olyan isteni hangja van, hogy egyszerűen nem lehet mihez hasonlítani. A hangszíne, a kiejtése. Tökéletes.
 - Aztaaa gyönyörű hangod van! - mondtam kicsit hangosan.
 - Ó köszönöm! - mosolydott el.
 - Jaj ezt nem akartam hangosan mondani. - elpirultam.
 - Nyugi ezt csak dicséretnek vettem!
- Hogy te mekkora bunkó vagy! – vágtam hozzá.
- Ohh mondták már!
 Kicsöngettek. Ki mentem a teremből, hogy megkeressem Livia-t, közben azon mérgelődtem, hogy én még majdnem bedőltem az Ő dumájának. Mérgelődésemben és csodás módon fejjel össze Livia-val. Kicsit fájt.
- Szia Liv! - mondtam.
- Szia! Na milyen volt az énekórád?- kérdezte.
- Jött egy új fiú. Dee rettentően köcsög. - válaszoltam.
- Na és hogy hívják? - kérdezősködött.
- Asszem Dámian-nak. Viszont csoda szép hangja van. Mikor mentem volna be a terembe, kinyitotta nekem az ajtót. – csak aztán eszembe jutott az óra és nem folytattam tovább.
 - Ahan értem. - válaszolt. – Esmeralda nehogy az legyen, hogy belezúgsz, mert jól énekel.
- Áhh nem fogok. Bunkó a srác. – válaszoltam.
- Okay!
És abba hagyta a kérdezősködést. Hazafelé indultunk. Gyors beugrottunk a szemközti boltba ennivalót venni. Csak elfelejtettünk táskát vinni, és kézbe kellett hazacipelni. Szerencse hogy szembe laktunk a bolttal.
- Liv ma ki fog főzni? - kérdeztem kutya szemekkel.
- Na neeee, én tuti nem fogok főzni! - válaszolt.
- Akkor főzök én. - mondtam.
Miközben főztem a milánóit, csapódást hallottam. Osvaldo és Maximiliano jött át. Ők voltak a szemközti szomszédaink. Megígérték, hogy segítenek dobozolni, hogy hétvégén akkor kezdjük a költözést. Levették a cipőjüket, és a konyhába jöttek. Felültek a konyha pultra, és lelkesen nézték, hogy mi készítek.
- Sziasztok! – Jött ki barátosném a szobájából.
- Hali. Nah mit kell tenni? – kérdezte Osvaldo.
- Bementek a szobámba a dobozokért. Ott van csomagolópapír is. Én itt maradok és kezdem leszedni a dolgokat. – adta ki az utasítást.
- Mért a nappalival kezdjük? – kérdeztem
- Mert csak.
Hát igen. Ez olyan Lives válasz volt.  Kicsit eltévedtek a lakásban a fiúk. Sokszor áthívtuk őket dee általában mindig, összekeverték a helységeket. Most pedig éppen a fürdőszobába mentek be, a szoba helyett.
- Csajok! Mért van a WC a szobába? – kiabálták.
- A másik ajtó. – kiabáltam vissza.
- Köszke.
Gyorsan ki hordták a dobozokat. Lekapcsoltam a gázt a szósz alatt és indultam segíteni Livia-nak. Ketten gyorsan telepakoltuk a papírdobozokat a segítségeink pedig egymás tetejére tették őket. Szombaton úgy is a költöztetők cipelik őket.
- Okay kész vagyunk. – mondtam.
- A ti szobátok? – kérdezte Max.
- Azt majd mi elintézzük. Bőröndökbe pakoljuk a ruhát, ami meg megmarad azt is, dobozoljuk.
 - Csak már lennénk túl rajta.
Megterítettem 4 főre. Majd leültünk és megvacsoráztunk.